Két évet töltöttünk Kínában 2017-2019 között. Bár sosem vágytunk Ázsiába - különösen nem Kínába - megszerettük az országot és a kontinenst is. Hogy méltó legyen a befejezés és a távozás, megbeszéltük, hogy az utolsó héten még egyszer elutazunk valahova. Hosszas válogatás után Balira esett a választásunk.
A szigeten töltött 4. napon Nusa Penidára hajóztunk át. Ha a kék megszámlálhatatlan árnyalatában pompázó tengerre, homokos partra, a természettel dacoló sziklaszirtekre vágysz, akkor azt itt megtalálod. Nekünk egy nap állt rendelkezésünkre, hogy megízleljük Nusa Penida sokszínűségét.
A szigetenújabb kihívás várt ránk: napfelkeltét nézni a Mount Batur tetején. A cél elérése érdekében hajnali fél kettőkor indultunk a szállásunkról. Kb. 1,5 órás út várt ránk, útközben egyszer álltunk meg egy könnyű reggelire. Fél négy körül érkeztünk meg a parkolóba, ahonnan sok más vállalkozó kedvű turistával együtt megindultunk a csúcsra
A reggel érdekesnek ígérkezett, mert egy nemes célt is szolgált: teknőst mentettünk. Eltekintve attól a ténytől, hogy tényleg visszaengedtünk az óceánba 1db teknős-bébit és abba a hitbe ringathattuk magunkat, hogy eléri a felnőttkort, a Teknősmentő központ nem dobta fel a hangulatot.
Miért is ne? Viccet félretéve, a következő bejegyzésben próbálom összefoglalni, hogy miért ezt az országot választottuk következő úticélunknak és miért gondolom úgy, hogy jól döntöttünk.
Sri Lankai 14 napos körutazásunk első három állomása Negombo, Anuradhapura és Pollonaruwa volt. Tartalmilag, kulturálisan talán ez volt a legtöményebb szakasza a túránknak.
Folytatva Sri Lankai körutazásunk beszámolóját, a 2. fejezetben a Polonnaruwa-Kandy szakaszt mutatom be nektek, Kandy mellett Sigiriyat és Dambullat.
Sri Lankai utazásunk 3. fejezetében Nuwara Eliyától eljutunk Colombóig, utolsó állomásunkig ezen a csodálatos szigeten.
Ha valaki több mint egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy Sydneyben töltjük a Húsvétot, elnézést a kevésbé tapintatos kifejezésért, de kiröhögöm. Persze akkor is, ha azt mondja, hogy Kínában fogunk élni...
Ez a történet első sátorozásunkról szól. Kicsit messze utaztunk, hogy megvalósuljon, egészen Ausztráliáig,
Bevallom, próbálkoztunk már ezzel a műfajjal egy biciklis Balaton-megkerülés során. Egészen az első döccenőig jutottunk, amikor is a biciklihez csatlakoztatott utánfutó méretes csomagjaink alatt megadta magát és elfeküdt. A sátrazás elmaradt.
Folytatva a Kék-hegység felfedezését - és egyben előző bejegyzésemet - reggelinket befejezve leszedtük sátrainkat, becsomagoltuk kemping felszerelésünket és átgurultunk túránk kiindulási pontjához. Egy kb. 7km-es menetelés elé néztünk a Glow Worm alagúthoz.
Egy hetes tartózkodásunk során természetesen nem csak a Kék-hegység természeti szépségében gyönyörködtünk, hanem megismerkedtünk Sydneyvel is. Nem volt határozott tervünk, itt élő barátunk javaslatait követtük. Természetesen mindenre nem jutott időnk, de úgy gondolom, a végeredmény így is tartalmasra sikeredett.
A történet ősszel kezdődött, mikor is elhatároztuk, hogy Karácsonykor utazunk.
Utazunk, mégpedig meleg helyre. Életünkben először. Több lehetőséget mérlegelve Phu Quoc mellett döntöttünk.
Phu Quoc Vietnám része és egyben legnagyobb szigete is. Fővárosa Duong Dong, a másik nagyobb település An Thoi. Időjárása kedvező, az évi átlag hőmérséklet 22-33°C között mozog. A csapadék mennyisége változó, a kifejezetten csapadékos időszakot (június-november) érdemes elkerülni.
Miért érdemes - szerintem - Phu Quocra utazni? Erről olvashatsz ebben a bejegyzésben.
