Két évet töltöttünk Kínában 2017-2019 között. Bár sosem vágytunk Ázsiába - különösen nem Kínába - megszerettük az országot és a kontinenst is. A búcsú fájó és szomorú volt.  Hogy méltó legyen a befejezés és a távozás, megbeszéltük, hogy az utolsó héten még egyszer elutazunk valahova. Hosszas válogatás után Balira esett a választásunk.

A szigeten töltött 4. napon Nusa Penidára hajóztunk át. Az előző posztban írtam, hogy Sanur - mint lokáció - miért volt jó választás. Ezen a napon éreztük igazán. Nekünk kb. 30 perces út volt eljutni a kikötőbe, de sokan 1-2 órát is utaztak, hogy hajóra szállhassanak.

Egy hosszú és fárasztó nap után újabb kihívás várt ránk: napfelkeltét nézni a Mount Batur tetején. A cél elérése érdekében hajnali fél kettőkor indultunk a szállásunkról. Kb. 1,5 órás út várt ránk, útközben egyszer álltunk meg egy könnyű reggelire. Fél négy körül érkeztünk meg a parkolóba, ahonnan sok más vállalkozó kedvű turistával együtt megindultunk a csúcsra.

Az előző két napunk hosszú, tartalmas és fárasztó volt, tele szebbnél-szebb élményekkel. Ott lógott a levegőben, hogy ezt nehéz lesz felülmúlni. 

A reggel érdekesnek ígérkezett, mert egy nemes célt is szolgált: teknőst mentettünk. Eltekintve attól a ténytől, hogy tényleg visszaengedtünk az óceánba 1db teknős-bébit és abba a hitbe ringathattuk magunkat, hogy eléri a felnőttkort, a Teknősmentő központ nem dobta fel a hangulatot.