BARLANGOK, KANYONOK ÉS A KUNG-FU
Van úgy, hogy valamire nagyon készülsz vagy vágysz, de aztán nem okoz akkor "wow" érzést; és ennek az ellenkezője is igaz. Utunk Henan (Honan) tartomány Luoyang (Lojang) városába az utóbbi hangulatban indult. Szokásos elv vezérelt az úti cél kiválasztásánál: olyan legyen, amilyent még nem láttunk Kínában.
Luoyang: A város kb. 5.5 órás vonatútra helyezkedik el tőlünk, és egy késő őszi hosszú hétvége kiválónak ígérkezett a felkeresésére. Nem sokkal 13:00 óra után érkeztünk meg a kis (6.5 millió lakos) településre. Területét már a neolitikumban szent földnek tartották, és a Luo-, Yi-folyók találkozásánál létrejött város Kína földrajzi középpontja lett. 13-szor volt dinasztiák fővárosa - legutoljára Wu császárné uralkodása alatt - itt épült az első buddhista templom, itt alakult ki a taoizmus, innen származik a papírkészítés, a szeizmográf és a nyomtatás. A Keleti Han-dinasztia idején pedig a Selyemút első városa lett.
Lungmen-barlangok (Longmen grottoes): A szállás elfoglalása után első utunk az UNESCO-listás Lungmen-barlangokhoz vezetett. A szokásos minimális angol nyelvű felirat és tájékoztató tábla hiányában sodródtunk az árral - ami itt nem volt, ezért azt a pár kínait "utánoztuk", akik velünk együtt érkeztek. Egy hatalmas parkolóban vettünk jegyet egy elektromos járgányra, amely a nevezetességek között több megállóval rendelkezik és megkönnyítve a közlekedést, szállítja a turistákat. Áthaladva a Yi-folyón, ragyogó napsütésben érkeztünk meg a park bejáratához. Már minden utastársunk rendelkezett belépőjeggyel - vagyis a kisbuszos utazással együtt azt is meg kellett volna vennünk - , de a gyengébb versenyzők - mint mi is - számára is meghagyták a visszafordulás nélküli bejutás esélyét: Wechat fizetéssel egy ablaknál sikerült jegyünket megvásárolni.
Longmen egyike Kína három leghíresebb barlang-komplexumának. A több mint 2.300 barlangot és fülkét, valamint 100.000 szobrot a Yi-folyót körül ölelő mészkőhegyekben alakították ki. A nyugati oldalon a 2cm-es Buddhától egészen a 17m-esig számtalan alakot és domborművet látunk. A szinte méhsejt sűrűségű fülkéket halotti szertartásokhoz használták, míg a keleti oldal barlangjaiban elsősorban a szerzetesek lakóhelyeit alakították ki.
A faragásokat 4 ütemben készítették 493-1127 között, a Wei-, Song- és Tang-dinasztiák uralkodása alatt. Első pusztulása a II. kínai-japán háború során történt, a második veszteséget a 20. sz. elején a fosztogatók okozták. A kínai kormány 1949-től védett területté nyilvánította a Longmen-barlangokat.
A faragásokkal és szobrokkal díszített barlangok buddhista templomként szolgáló hagyománya Indiából származik és a Selyemútnak köszönhetően jutott el Kínába, Datongba (Pincheng). Amikor az Északi Wei-dinasztia uralkodója, Xiawen - aki a Datong barlangok faragását is elrendelte - átköltöztette a székhelyét Luoyangba, itt is hozzáfogott a különleges buddhista templom kialakításához.
A legrégebbi barlang a Guyang. Az északi és déli falán több fülkét hoztak létre, több száz szoborral, a művészek nevével, dátummal és a készítés okának a leírásával. Longmen leghíresebb kalligráfiái is itt láthatók.
A Wanfo-barlang a Tang-dinasztia korának stílusát hordozza magán. Nevét a falára vésett 15.000 apró Buddha szobornak köszönheti. Középen Buddha ül lótusz trónon, ünnepélyes arckifejezéssel; mögötte további 54 Bodhisattva helyezkedik el. A falakat énekesek, táncosok és zenészek alakja teszi vidámmá és élénkké.
A Lótusz-barlang érdekessége, hogy Buddhát nem a szokásos ülő, hanem álló pózban örökítette meg, feje fölött egy faragott lótusz virággal, a virág körül zenészek alakjával. További különlegessége a fülkének, hogy a park legkisebb, 2cm-es szobrai is itt láthatók.
A Fengxian-barlang vagy templom a Tang-dinasztia idejében készült és Longmen egyik legimpozánsabb fülkéje. 36x41 méteres, benne 9 hatalmas szoborral. Ezek közül a legnagyobb a középen ülő Variocana - ragyogó fény - Buddha, 17.41m-es magasságával. Két oldalán két tanítványa, Kasyapa éa Vanana, mellettük két mennyei király, két Bodhisattva, és két harcos helyezkedik el. A barlang megmunkálása, a szobrok erőteljes és élettel teli kivitele a Tang-dinasztia anyagi és szellemi megerősödését, valamint az emberi bölcsesség kikristályosodását hivatott jelképezni. A történet szerint Wu császárné is részt vett az itt megrendezett Fény bemutatása buddhista szertartáson. Az ünnepség során Buddha megnyitja spirituális fényét és azt megosztja másokkal is.
A Yaofang-barlangban 140 orvosi recept leírását láthatjuk, amelyekkel több mint 70 betegséget lehetett gyógyítani és sokat közülük a mai napig használnak. A parkban kiállított különleges, pünkösdirózsa mintázatú jáde kő - ez a növény Luoyang jelképe - fehér és cián színű rózsamintákat tartalmaz. Bámulatos!
A Longmen-barlangok mellett a környék is ámulatba ejtően szép. A hidak, a kék ég, a folyón úszó színes hajók, és a sárgálló fűzfák összhatása tökéletes.
A folyó keleti partjának barlangrendszere 3 csoportra osztható és innen a legszebb a kilátás a nyugati oldal remekműveire. Itt láthatjuk a Tang-dinasztia legkorábbi tantra képét, az Ezerkezű Avalokitesvara barlangot és még további 1.700 relikviát, amelyek egy része múzeumba került. Néhány fülke üres, ezeket a halottak elégetésére használták.
A keleti oldal ékköve a Xiangshan-templom, amely nevét a Xiang-hegyről, Illatos-hegyről kapta. Az eredeti épületet az Északi Wei-dinasztia idején építették. Átalakították a híres indiai szerzetes, Dipokelou hamvasztása után, majd 1707-ben, a Qing-dinasztia idején, legutóbb pedig 2002-ben. Egyike a 10 legrégebbi templomnak Longmen környékén. Az épület csodaszép, vibrálóan színes ékszerdoboz a lombok között.
Luoyang óváros: Elbúcsúzva Longmen csodáitól, a nap még hátralévő részét és a következő nap estéjét is Luoyang régi városrészében töltöttük. Az óvárost könnyű megtalálni, ikonikus kapu jelzi a negyed bejáratát. Az eredetit 1.400 évvel ezelőtt építették, jelenlegi állapota több átalakítást és felújítást megélt. A régi város "bulinegyed", a szónak abban az értelmében, hogy állandó a pezsgés szűk kis utcáiban. Az óváros a luoyangi muszlim közösség központja is egyben. Apró boltok, kifőzdék, utcai árusok és kézműves portékák váltják egymást.
Shaolin templom, Padoga-erdő és Songshan: Második napunkon korán keltünk, a denfengi Shaolin-templomhoz utaztunk. Az út apró falvakon kanyargott fel a hegyek közé. Menet közben - még ha csak az ablakon keresztül is - megtapasztalhatjuk Kína egy másik arcát. Nem volt vidám a látvány.
Az előző nap rövidujjú öltözete után a Shaolin-templomnál reggel 8-kor vacogtunk - annak ellenére, hogy vastag kabátot viseltünk. Ahogy felkelt a nap, barátságosabbá vált a helyzet, de az igazi felmelegedésre órákat kellett várni.
A terület nagy, sok látnivalóval, többel is, mint gondoltuk volna. Délutánra már volt programunk, ezért elég szoros határidőt kellett tartanunk. A parkon belül a nevezetességek között kis buszok szállítják a turistákat, a hatékony időkihasználás érdekében ezt a megoldást választottuk a közlekedésre. A gyalogosan kb. 4-5 km-es utat felgyorsítva a Shaolin-templomnál szálltunk le - és úgy tűnt, ez volt a végállomás is. A templom helyett először megnéztük a mellette kialakított Pagoda-erdőt. A 248db sztúpát tartalmazó kert évszázadok óta a templom vezető és kiemelkedő jelentőségű szerzeteseinek temetkezési helye, és egyben Kína legnagyobb ilyen jellegű építészeti emléke. Az épületek átlagosan 15m magasak. Formájuk és méretük változatos, attól függően, hogy rangban milyen fontos személy számára készült a "sír".
A park közelében 2 felvonó is található, az egyik - balra - a Songyang, a másik pedig - kicsit távolabb, jobbra - egy viszonylag új, a Shaolin. Mindkettő a Songshanra megy fel. A Songshan Kína 5 szent hegyének az egyike, híressé egy indiai szerzetes, Batuo tette azáltal, hogy 495-ben meglapította a Shaolin-templomot, és nem sokkal később, 527-ben egy újabb indiai szerzetesnek köszönhetően ezen a helyen indult útjára Kínában a chan-buddhizmus is.
A Shaolin-felvonót választva kb. 12 perc alatt feljutottunk a hegyre. Itt is kétfelé ágazik az út, az egyik egy függőhidat jelez, a másik semmit. Függőhidat nem akartunk, ezért elindultunk a másik irányba. Bíztunk benne, hogy a Pagoda-parknál látott Songyang felvonóval majd lejövünk. Kb. 2 órás gyaloglás után a messzi csúcs és rajta az Erzu-templom még mindig nagyon messzinek tűnt. Idő hiányában valahol félúton kénytelenek voltunk visszafordulni. Annak ellenére, hogy utunkat nem fejeztük be, a bejárt szakasz gyönyörű volt. A hegynek egy része a balatoni Tű-hegyre hasonlít! Mesés volt a panoráma, ahogy a reggeli köd lassan felszállt, kitisztult az idő és a Nap felkúszott az égboltra. Visszafelé a gyalogút mellett az árusok már előkészítették csemegéjüket, ínycsiklandó illatok késztettek megállásra bennünket. Egy asszony gyógytea alapanyagokat árult, köztük hegyi kecskének az ürülékét is. Nem próbáltuk ki, nem tudom, milyen ízű főzet készülhet belőle :-)
A Shaolin-templom a chan (zen)-buddhizmus szülőhelye Kínában. Jelentőségét az uralkodók is elismerték: Wu császárnő többször felkereste és itt gyakorolta a buddhizmust, míg Taizong császár állítólag a hús és alkohol fogyasztását is megengedte a szerzeteseknek. A zen-buddhizmus mellett a kung-fut is sokan innen eredeztetik, bár erre nincsenek egyértelmű bizonyítékok. Bodhidharma indiai szerzetes tanította először a Yi Jin Jing-et, a későbbi kung-fu alapjait a templomban. A kolostort többször elpusztították és újjáépítették. 1928-ban 40 napig égett, az épületek és a könyvtár számos kézirata megsemmisült. Az 1966-os Kulturális Forradalom idején az itt élő 5 szerzetest meghurcolták, az épületek falairól a buddhista anyagokat eltávolították. 2007-ben áttörés történt a kormány hozzáállásában, feloldotta a Jieba-beavatás 300 éves tilalmát is. A Jieba-jel 9 pötty 3 sorban a fejtetőn, mindegyik pötty egy magatartás szabályt jelöl, amelyet a szerzetesnek követnie kell. A Jieba befogadását hosszú előkészület előzi meg, amelynek a során a szerzetes 1 hónapon át intenzíven meditál és fizikai felkészítést kap. A szertartás során 9 füstölőt ragasztanak a fejtetőre, amelyet addig égetnek, amíg a fejtető bőre fekete nem lesz és a füstölő teljesen leég. Ha jól tudom, 50-nél kevesebb szerzetes ment át a "vizsgán", közöttük 1 olasz is!
A Shaolin-templomhoz és szintén Bodhidharma nevéhez köthető a tea felfedezése (az egyik elmélet szerint). Kínai utazása végén a Shaolin-templom szerzetese lett, és egy közeli barlangba vonult meditálni: 9 éven keresztül hideg kőlapon feküdt, ételt és vizet nem vett magához, szemét nem csukta le és nem aludt el. Sok évvel később elhatározta, hogy meditációját megismétli, de sajnos elbukott. Szemét lehunyta, meditációja megszakadt; csalódottságában levágta szemhéját, hogy soha többé ne tudja becsukni. Meglepetésére a lehullott szemfedő helyén egy növény nőtt ki, és leveleinek formája szemhéjra hasonlított. Magához véve a leveleket ébren maradt és folytatni tudta meditációját. Így született meg és terjedt el a tea Kínában.
Denfengből visszautaztunk a Luoyang városhoz közeli "Színes"-kanyonhoz (Colorful Grand canyon). Eredetileg a Longtant céloztuk meg, de nem volt értelme még 100km-t utazni és majdnem zárásra odaérni. Erről a kanyonról az internet nem nagyon ír, túl sok mindent nem vártunk tőle, de kellemesen csalódtunk. Láttunk vízeséseket, kis tavat fekete hattyúkkal, átmentünk egy üveghídon - ahol bár van repedés effektus, de nem működött -, és van üveg csúszda is!. A park nagy, több órára elegendő látnivalóval. A panoráma a hegy tetejéről ámulatba ejtő és néhány sziklaformáció nyomokban felidézi a kanyon amerikai névrokonát. Kifejezetten jó lezárása lett 2 napos luoyangi utunknak.
Kirándulásunk Luoyangba és környékére felülmúlta várakozásunkat. Sokat segített a gyönyörű napsütéses idő, és kellemes meglepetést okoztak a látnivalók is. Még egy nappal megtoldva utunkat, a Songshan többi csúcsa és a Longtan-kanyon is gazdagította volna élményeink tárházát. Sőt, a Shaolin-templom kung-fu bemutatóját sem szalasztottuk volna el. Ha valaki kedvet kapott és Luoyangba készül, 3 napos utat tervezzen, így a környék minden fontos látnivalóját kipipálhatja a listáján.
2019. március 7.
