MÜNCHEN ÉS ADELE KONCERT
Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy részesei lehettünk Adele egyik müncheni mega-koncertjének. A londoni posztban már írtam arról, hogy az énekesnő egyik nagy kedvencem és nagy álmom volt, hogy egy koncertjére eljussak. Februárban dobta fel a Tiktok, hogy az énekesnő Európában fog turnézni és csak Münchenben lép fel. Egy Balaton-Budapest autóútnyi próbálkozás után Érd előtt nem sokkal sikerült jegyet vennem. Így augusztusban útra keltünk és Münchenbe utaztunk - rendhagyó módon vonattal.
Sokat variáltunk, hogy melyik közlekedési eszközt válasszuk (autó, repülő, vonat), mert mindegyiknek van előnye és hátránya. Végül a vonat tűnt a legkényelmesebbnek és árban is a legjobb választásnak.
Csütörtök reggel indultunk a Keletiből, majd egy salzburgi átszállással megérkeztünk a müncheni Hofbahnhof-ra. Tartottunk a MÁV kiszámíthatatlanságától, de mindkét irányba fennakadás és késés nélkül vonatoztunk.
Szállásunk, a Gambino Hotel Werksviertelben volt, amely München egykori ipari negyedében található és tökéletesen simul a környezetébe. Az ipari design a homlokzaton és a belső terekben is megjelenik.
A volt ipari terület a bajor város egyik legizgalmasabb fejlesztési projektje lett. A Pfanni cég gyárát korszerűsítették, átalakították, és kezdetét vette egy irodaházakat, szórakozó helyeket és lakóépületeket kombináló fejlesztés.
Első fél napunkat a hotel környékén töltöttük. Hangulatos éttermek, utcák, graffitik és München egyik óriás kereke is élvezetessé tette ezt a borongós délutánt.
A következő nap hosszúnak ígérkezett. Reggel metróval bementünk a Marienplatz-hoz, a város főteréhez. A 12. század óta meghatározó központja Münchennek, bár a lovagi tornák helyett manapság a turisták vívnak csatát a forgatagban. A tér felé haladva elmentünk az Isar-kapu előtt, amely az óváros 3 megmaradt kapuja közül az egyik.
A történelmi nevezetességek helyett a sétát a Viktualienmarkt-on kezdtük, mely München legnagyobb piaca. A név a latin victus - élelmiszer - szóból ered, nem véletlenül. Már az 1800-as évektől piactér működött ezen a helyen. A zöldség-gyümölcs standok között kiváló street foodot kínáló helyeket is találunk, ahol megkóstolhatjuk az igazi bajor specialitásokat.
A piac közepén magasodik München májusfája (Maibaum). 1862-ben emeltette az akkori polgármester arra hivatkozva, hogy ha München falu, akkor kell neki egy májusfa is. Az ötlet olyan sikeres lett, hogy az oszlop a város egyik emblémájává vált.
A Viktualienmarkt mellett áll München egyik legrégebbi temploma, a Szentlélek-templom (Heilig-Geist-Kirche). Eredetileg kórházplébánia, majd városi plébánia templom lett. Az átépítések során a román stílust felváltotta a gótika és a barokk, ennek köszönhetően a belső tér - különösen az oltár és a mennyezeti freskók - gazdagon díszítettek.
A Marienplatz fő épülete a neogótikus stílusban épült új Városháza (Neues Rathaus). Az építészeti elemek látványát fokozta a virágoktól roskadozó erkélyek és ablakok sora. A turistákat elsősorban a harangjáték vonzza. A 32 életnagyságú figurát tartalmazó mechanikus harangjáték két történelmi eseményt jelenít meg: II. Vilmos bajor herceg esküvőjét és a kádárok táncát. A legenda szerint a pestisjárvány végén a kádárok végigtáncoltak a városban, hogy megünnepeljék az életet.
Szintén a téren helyezkedik el a régi Városháza, amely eredetileg München városi tanácsának és önkormányzatának a székhelye volt. A gótikus stílusban épült Városházát csúcsíves ablakok és boltívek díszítik. Jellegzetes része a harangtorony (Rathausturm), amely 55 méter magas és régen a város keleti kapujának része volt.
A tér közelében emelkedik München legnagyobb temploma, a Müncheni Miasszonyunk-templom (Frauenkirche). A templom különlegessége a két, 99 méter magas ikertorony, melyeket meglepő módon hagymakupolák zárnak le. A zöld kupolák a város szimbólumává váltak. Belső tere a késő gótikus építészet szellemében készült: egyszerű és letisztult. Különös érdekessége a templomnak egy lábnyom, amelyet a Sátán lábnyomaként emlegetnek. A legenda szerint a templom építése során a Gonosz felkereste az épületet, hogy megátkozza, de nem járt sikerrel.
A belvárosban utoljára a Hofbräuhaus-t néztük meg. Itt szerettünk volna ebédelni, de iszonyú hangos és zajos a terem. Mivel a sört sem szeretjük, nem okozott csalódást, hogy erről a programról le kellett mondanunk. Az épület története több mint 400 évvel ezelőtt kezdődött, amikor I. Vilmos bajor herceg létrehozott egy sörfőzdét. A sörház célja az volt, hogy az udvar számára készítsen kiváló minőségű barna sört, mivel a helyi sörfőzők nem tudták biztosítani a megfelelő minőséget. Később a házat a nyilvánosság számára is megnyitották. Ma München egyik legismertebb és leghíresebb sörháza.
Elhagyva a központot, átsétáltunk az Isar-folyót átívelő egyik hídon és egy másik perspektívából pillantottuk meg München központját.
Az Isar mintegy 14km hosszan szeli át a várost és számos aktív kikapcsolódási lehetőséget biztosít: napozás, sétálás, futás, biciklizés, kajakozás, rafting.
A part menti sétányt színes graffitik teszik vidámmá.
Kicsit eltávolodva a város lüktető központjától, metróval elmentünk egy másik jelentős központhoz, a BMW Múzeumhoz. A BMW ikonikus 4 hengert formázó épülete ad otthont a márka történelmét bemutató kiállításnak, míg az út másik oldalán - a BMW Welt-ben - a csoporthoz tartozó további márkák - Rollys-Royce, Mini is helyet kaptak. BMW rajongók vagyunk, ezért elfogultak. Ettől eltekintve zseniális márka-történeti kiállítást sikerült megvalósítani.
A BMW Welt-től átsétáltunk az Olimpiai Parkba (Olympiapark). A park az 1972-es Nyári Olimpiai Játékok színhelye volt. Ellentétben sok rossz példával, itt a terület új értelmezést kapott és az "újrahasznosítás" a parkot a város egyik kedvelt pontjává tette. Utazásunk előtt nem sokkal járta be a sajtót több kép és videó a parkról, ahol fürtökben lógtak azok a rajongók, akik a közelben koncertező Taylor Swift koncertjére már nem jutottak be, de innen mégis hallhatták és láthatták az előadást.
A programunkat kb. 3 körül fejeztük be. Visszamentünk a szállásunkra és egy rövid pihenőt követően utazásunk valódi céljához, a Messe Münchenhez metróztunk. Időben elindultunk, mert tartottunk attól, hogy a 80.000 rajongó feltorlódik és csak nehezen fogunk bejutni. Csalódtunk, pozitív értelemben. Több kapunál is ütemesen haladt a sor, annak ellenére, hogy fokozott biztonsági ellenőrzés volt. Előtte pár nappal törölték Taylor Swift bécsi koncertjét bombariadó miatt, és ennek az esélye sajnos itt is megvolt.
A Müncheni Vásár területén kifejezetten erre a 10 alkalomra építettek fel egy 80.000 nézőt befogadó koncerthelyszínt. A sok, interneten megjelent videó ellenére (szakadó eső, rossz ülőhely kialakítás, stb) mi nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Tökéletesen láttuk a színpadot és a lemenő nap - majd a csillagos ég - természetes és lenyűgöző hátteret, keretet adott a koncertnek. Adél zseniális volt. Kristálytisztán énekelt, sajátos stílusában kötötte össze a számokat és minden sztáros allűrt mellőzve "nyomta" végig a 2 órát. Eddigi egyik legjobb koncertélményem volt.
A koncert után épp olyan simán jutottunk ki a vásár területéről, mint ahogy bejutottunk. A metró szinte percenként érkezett és szállította el a koncert hatása alatt levő rajongókat.
Másnap kora délután indultunk haza és most a MÁV is jól teljesített.
Szűk 2 napos müncheni utunk tökéletesre sikeredett. A város szép, de szerintem ennél sokkal több nincs benne. Nem volt hiányérzet, ami miatt turistaként visszatérnék. Na persze egy Adele koncertre bármikor .-).
Poszt: 2024. november
Utazás: 2024. augusztus
