Egy multikulti hétvége

Kicsit későn kaptunk észbe - mint oly sokszor -, hogy időben megtervezzük október első hetére, az ún. Golden Week-re az utazásunkat.

A repülőjegy árak elszálltak, vonatjegyet már nem lehetett találni, az autózástól a dugók miatt vonakodtunk, és az igazat megvallva, sok épkézláb ötletünk nem is volt, hogy hova, merre is mehetnénk; legyen érdekes, de ne tapossuk le egymás lábát a tömegben. Egészen véletlenül rábukkantam egy sanghaji utazási iroda hirdetésére, amely ugyan az utazás helyszínét nem fedte fel - ez elég gyakori -, de a bemutatott 3 napos program érdekesnek ígérkezett. Összeállva egy baráti családdal beneveztünk, és több mint 20 év után újra buszos kirándulásra készültünk.

A csapat Sanghajból indult, minket Hangcsouban, egy autópálya parkolójában vettek fel. A látszólag egyszerű helyzetet kicsit bonyolította, hogy itt több út is keresztezi egymást - alul/felül - de lehetetlen nincs, megtörtént a nagy találkozás. Örömmel nyugtáztuk, hogy a társaság vegyes, és nem csak egyedülálló fiatalok, hanem több, gyerekes család is tagja a csapatnak. Hétvégénk első multikulti jellege a rövid ismerkedés után derült ki. Volt közöttünk:

- német; aki Kínában dolgozik és német, aki csak baráti látogatásra jött az országba

- francia úr, aki több év autóipari múlt után nem akart visszatérni Európába, maradt Kínában és fényképész lett.

- amerikai család, akik spanyolul beszéltek egymással és Kínában tanítanak

- olasz srác, aki könyvelő és a számítógépes játékok rajongója. Barátnője is vele tartott, aki kínai, de hosszú ideig Olaszországban élt. Közös nyelvük az olasz volt.

- brazil család, akik Finnországból érkeztek és Kínában élnek

- kínai hölgy, aki Kanadában élt és most Sanghajban óvónőként dolgozik. Ezen kívül fülöp-szigetekiek, kínaiak, angolok és mi, magyarok tettük még színesebbé a csapatot.

Kb. 2 óra buszozás után megérkeztünk utunk első helyszínére, egy "luxus" sátortáborba.

A "luxus" kemping

A kemping pazar helyen helyezkedik el, dombok között, dombok fölött. Egy sima sátorhoz képest valóban a luxust biztosította az egyenként 2 személyes lak: tiszta ágynemű, rendes ágy, lámpa. Sőt! Néhány sátorhoz még elektromos ágymelegítőt is adtak. Mi erről lemaradtunk, de hozott hálózsákunk extra védelmet biztosított a hajnali hideg ellen.

A házfoglaló után farkaséhesen nyüzsögtünk a táborhely közepén kialakított pódiumon és felsorakoztunk a vacsorához. Elég hamar kiderült, hogy itt nem nekünk készítik a finomságokat. Ránk egy 15 perces, sötétben botorkálás várt a domb alján kialakított turistaközpontba, ahol több fogásos, ízletes kínai vacsoránkat elfogyaszthattuk.

A tábor központja

Hétvégénk második multikulti élményében az étkezés után részesültünk. Tiszteletünkre a helyiek egy rögtönzött autentikus bemutatót tartottak. Vacsorára ettem gombát. De szürreális élményem nem emiatt volt. Kicsit úgy éreztem magam, mint Sandra Bullock a "Nász-ajánlat" című filmben, amikor álházasság céljából Alaszkába utazik és ott Ramone - a helyi "mindenes" - vetkőző showt mutat be neki. Sokkoló a látvány.

Nos, itt is megjelentek félmeztelen ifjak, és amolyan bennszülött táncot adtak elő, amelyre a gyengébbik nem képviselői őrjöngésben törtek ki. Majd fokozva a hangulatot és a kínai autentikus jelleget, fűszoknyás, hawaii aloha virágfüzért viselő lányok lejtettek egyet a színpadon. Show must go on! A férfi táncosok bekenték magukat olajjal, csúcspontként tüzet nyeltek és a felsőtestüket pörkölték. Aztán körbe állítottak mindenkit, és az olajos fiúkkal meg a hawaii kínai lányokkal együtt kicsit zorbás beütésű, össznépi táncot adtunk elő. És nem hiszitek el, de a végén itt is volt vonatozás! Nem tudom, a performance melyik kínai népcsoport stílusjegyeit viselte magán... Felfokozott hangulatban és vidáman sétáltunk vissza a sátorainkhoz. Az esti - és reggeli - tusolást testületileg kihagytuk. A luxus a zuhanyzó és WC blokkig nem ért el, eddigi kínai életünk legdurvább állapotú zuhanyzóival és mellékhelyiségeivel találkoztunk. Aki akart lefeküdt és elaludt. Aki volt oly szerencsés, hogy a "bár" közelében kapott szállást - mint mi is - tovább élvezhette a szórakoztató programot: egy ideig csapatunk fiatalabb generációja adott elő karaoke showt - tele önjelölt X-faktorossal - majd a kínaiak vették át a stafétabotot és nyomták saját slágereiket. Nem tudom, miért hiszi mindenki azt, hogy ha hangosabban énekel, mint a másik, attól az jobb és értékelhetőbb lesz?

Tűznyelő

Álmatlan álmunk nem tartott sokáig, reggel 6-kor már napfelkeltét néztünk. Eddigi útjaink során ez a program mindig elmaradt, itt a közösség ereje segített leküzdeni a korai kelés elleni családi zúgolódást. Megérte, páratlan volt a látvány!

Napfelkelte

A meghirdetett menetrendet követő programunk a hajnal elmúltával atomjaira hullott, és a nap hátralévő része rögtönzésbe csapott át. Leballagtunk a "központba" reggelizni. Amit az éjszaka eltakart, azt a nap felfedte: a "luxus" tábor mögött hatalmas szemétkupac díszelgett és a szemét mögött egy disznófarmot is megcsodálhattunk. Olyan volt, mint egy állatkert, és a malacok is amolyan vaddisznó/háziasított disznó keverékének tűntek. Jelenlétük megnyugtatott, mert feltételezhettük: vacsoránk és reggelink nyomokban természetes alapanyagot is tartalmazott. Itt egy rövid videót láthattok az egyik klasszikus lepény készítéséről: https://vimeo.com/297855908

A nap egy hegymenettel folytatódott, majd egy kalandparkon kellett átverekednünk magunkat ahhoz, hogy megtudjuk: erről a dombtetőről a túloldalra - ahol a túránk folytatódik - 2 út vezet tovább: egy kötélpályás és egy gyalogos. Pár kivételtől eltekintve a társaság apraja-nagyja inkább a félelmeivel való szembesülést választotta és a kábelen siklott át. A szerkezet technikai fejlettségét nem részletezem, az ellensúlyt foszló homokzsákok és ásványvizes kartonok alkották. A terhelhetőségi határ miatt pár apuka kiesett a rostán, mert a 90 kg-os súlyhatárba nem fért bele. A jegyen még 100kg szerepelt, de úgy tűnik, az átadásakor érvényes műszaki szint azóta romlott egy kicsit. Itt egy videó az egyik átcsúszásunkról: https://vimeo.com/296435392

Nem tudom, hogy sikerült neki, limit fölött volt ő is. :-D.

Kötélpálya

A túloldal turisztikai csúcspontja egy üveg gyalogút volt. Kínai egy évünk után elértük azt a pontot, amikor ennek a látványa - persze extra kivételektől eltekintve - már nem hozza lázba családunkat. Lassan olyan sűrűn épülnek itt az üvegutak, mint otthon a bitumenes felületek.

Az elmaradhatatlan üveg járda

A helyi programokat követően átautóztunk egy másik Nemzeti Parkba. A betervezett rizsföldek helyett - nem derült ki, miért? - felgyalogoltunk egy hegyre, ahol egy csodálatos, régi falu közepén találtuk magunkat. A természeti és infrastrukturális adottságok miatt a település teljesen elzárt volt a külvilágtól és csupán pár éve "nyílt" meg a látogatók előtt. Érdekes volt látni a helyi élet nyomait, az elhagyatott házakat és azt is, ahogy egyikbe-másikba visszaköltözik az élet. Példaértékű volt megfigyelni, milyen finoman alkalmazkodnak az új épületek a régiekhez, és milyen inspiráló környezetet tudtak teremteni a "világ végén" egy-egy érdekes építészeti, vagy belső térkialakítási megoldással.

Falu a völgyben

Klub Ház

Könyvtár

Mezőgazdasági Múzeum

Egy szerény otthon a faluban

A falu utcáinak bebarangolása mellett több program is biztosította a kellemes időtöltést -

gyereknek és felnőttnek egyaránt. Lehetett felfújt gömbben bohóckodni, túrázni a környéken, megpihenni az árnyékban és hallgatni a folyó zúgását, felkeresni a helyi templomot és nem utolsó sorban egy szerkezetbe belekiabálva szökőkutat generálni. Minél nagyobbat üvöltött valaki, annál magasabb lett a vízoszlop.

Templom a hegyen

Munkaközben

Idei termés

A második éjszakánkat egy falusi vendégszálláson töltöttük. A több szintes épületek egy részét a tulaj birtokolja, a többi apartmant pedig a kedves vendég. A késő esti program egy közeli fürdőbe vezetett, amely az Ökörfej-hegy (vagy Bikafej-hegy) tetejére épült. A környék híres gyógyvizeiről, már a Tang-dinasztia idejében is ismerték a források gyógyító hatását. Több mint 30, különböző hőmérsékletű és gyógynövényekkel felerősített gyógyhatású kinti-benti medence, fűtött márványlapon fekvés és halterápia várta megfáradt csapatunkat. A meleg vízben ellazult izmokat az éjszaka megedzette, matracaink beton keménységét rajtam kívül senki sem értékelte.

A falu

Betakarított termés

Szállásunk konyhája

Elnézve szállásunk konyháját, nem bántuk, hogy a reggelit nem itt szolgálták fel. A falu egyik szinte panzió méretű családi házának a földszintjét alakították át "étteremmé", ahol is bőséges ellátásban volt részünk. Itt nem néztünk be a konyhára.

A nap hátralévő része - egészen kora délutánig - túrázással telt. A helyiek az itteni hegyeket "Kis Sárga-hegynek" hívják. A Sárga-hegyen már jártunk, sok párhuzamot nem bírtunk felfedezni. Fentről letekintve a táj inkább Guilinra emlékeztetett bennünket, talán a kanyargó folyó látványának köszönhetően.

Kis Sárga-hegy

A hegy- és lejtmenet után jól esett a több órás buszozás hazafelé. Kellően elfáradva, élményekkel telve, dugómentesen értünk vissza Hangcsouba. A hirtelen jött ötlet tartalmas három napot, jó társaságot, szép tájakat és olyan helyeket eredményezett, ahova kellő helyismeret nélkül nehezen jutottunk volna el.

Az alábbi drónnal készült képeket profi fotós utastársunk, Mathias Guillin osztotta meg velünk a kirándulás során: