Kirándulás a Dujiangyanhoz

Csengtui utunk kétszer bő fél napját a városon kívül töltöttük (a városról szóló blogot itt olvashatod: https://www.summester.com/csengtu-es-a-pandak), és vitathatatlanul ezek voltak a legértékesebb pillanatok. Nem elhanyagolható szempont, hogy a természet közelebb áll hozzánk, mint a kínai nagyvárosok szürke, zajos lüktetése. A pandalátogatás után - ezt 2 óra alatt letudtuk, kevésbé dobta fel a csapatot a látnivaló - tovább mentünk Dujiangyanba, Szecsuan egyik UNESCO listás helyére.

Dujiangyan-öntözőrendszer (Dujiangyan Irrigation system): Több, mint 2.000 évvel ezelőtt a Dujiangyan környéki területeket gyakran elárasztotta a Jangce egyik mellékfolyója, a Minjiang. Li Bing szecsuani tisztviselő rájött, hogy a folyót a környező hegyekből (Tibet felől) érkező hegyi patakok táplálják, és a téli olvadás után a jelentősen megnőtt vízhozam - elérve a síkságot - lelassulva áradást okoz. A víz szabályozására az egyik megoldás egy gát építése lett volna, de a vádak szerint Li Bing a vízi utat nyitva tartotta az utánpótlást szállító katonai hajók számára, ezért a folyó szabályozására egy mesterséges vízgyűjtőt, és egy, a Yulei-hegyet átvágó csatornát látott alkalmasnak. Több 10.000 ember közreműködésével megkezdődött Kína egyik legnagyobb építkezése, amely mintegy 8 éven át tartott. Ebben az időben sem a puskaport, sem a robbanószerkezeteket nem ismerték, ezért a csatorna kivágása a Yulei-hegyben önmagában is egyedülálló teljesítménynek számított. Li Bing a tűz és víz erejét használta a kövek "robbantásához"; a felhevített sziklákat hirtelen lehűtötte, és a megrepedt darabokat elszállíttatta; a töltést és a medret pedig kolbász alakú, kövekkel töltött bambusz kosarakkal erősítették meg. A kialakított gát nélküli vízszabályozó- és öntözőrendszer figyelembe vette a környék topográfiai és hidrológiai adottságait, és tökéletesen alkalmazza az öntözés, az üledékelvezetés, és az áramlásszabályozás törvényeit. A rendszer üzembe helyezése után több áradás nem történt, Szecsuan a legtermékenyebb kínai tartomány lett.

A Dujiangyan 3 fő elemből áll:

Yuzui - egy nagy hal szájára emlékeztető vízgyűjtő, amely a vizet belső- és külső ágakra osztja. A belső ág keskeny és mély, míg a külső sekély és széles. A rendszernek köszönhetően a száraz időszakban a belső ág a víz mintegy 60%-át tovább szállítja, míg esős időszak esetén csupán 40%-ot enged tovább, megvédve a területeket az árvíztől.

A Feishayan egy 200m széles nyílás, amely a belső-és külső ágakat összeköti. A gyors/lassú ágak találkozása természetes örvényt gerjeszt, amely segíti a felesleges víz átjutását a belső ágból a külsőbe, az üledék és iszap pedig egy hatalmas vasbeton gödörbe kerül (korábban a kővel rakott kosarak szolgálták ezt a célt).

A Baopingkou csatorna - melyet a hegyen át vágtak és olyan, mint egy palack nyaka - szabályozza a Csengtu-síkság mezőgazdasági területei felé folyó vizet a belső folyóágban.

Itt, a Dujiangyannál döbbentem rá Tibet geopolitikai fontosságára, és Kína-Tibet közös történelme egész más megvilágításba került.

A környéket több útvonalon tudjuk feltérképezni. A legegyszerűbb és legrövidebb, ha a szigeten maradunk, és/vagy a hidakon átmegyünk a folyó túlpartjára. Hosszabb, szebb, de egyben fárasztóbb megoldás, amennyiben a Dujiangyan mellett a Qingcheng-hegyet és az ott lévő számtalan templomot is megnézzük. Ehhez 1-2 napra van szükségünk. Köztes állapot, ha a Yulei-parktól felgyaloglunk a hegy tetejére - felfelé és és lefelé is több templomon, pavilonon keresztül -, majd az Anlan-függőhídon át visszamegyünk a szigetre. Behatárolt időnk miatt mi ezt választottuk. Túránk egy gyönyörű hídon át vezetett a Dujiangyan mellett lévő régi városközponthoz.

Dujiangyan város megmaradt, régi központjáról - amely valójában nem a mostani város szerves része - túl sok mindent nem tudtunk meg. Van egy ismertető tábla, de az eddig látott angol fordításokat messze felülmúlja. Néhány szó és mondatrészlet belőle: "ancient vicissitudes of life everywhere has a long history", "the completion of the Dujiangyan Water conservancy project, but also brought unprecedented prosperous Western Sichuan Plain...", the history of the name change was Jiajoian Guanxian changeable, county, county, county..." és hasonlók. Már több ezer évvel ezelőtt is virágzó kereskedelmi központ volt, főleg jáde termékek kereskedelmével foglalkoztak az itt élők. Megnézhetjük az 1936-ban leégett majd újjáépített, kétes hírű orvosoknak helyt adó Huaguang-templomot; a fűzfákkal szegélyezett és hidakkal tarkított Yang Liuhe utcát, és a Louwailou épületet, amely 1926-ban a megye legmagasabb - 4 emeletes - fa épülete volt.

A város végén egy tágas tér után elérjük a Min-folyó keleti oldalán emelkedő Yulei-hegy bejáratát jelző nagy kaput. Belépve jobbra egy érdekes szobor látható, Kuixing istent ábrázolja. Kuixing híres mitológia alak, a bölcsesség istene. Sokan imádkoznak hozzá, mert úgy gondolják, hogy ha Kuixing "kijelöli" őket , akkor soha véget nem érő szerencse kíséri a vizsgák, majd pedig a hivatali előmenetel során. Ez az egyetlen olyan ábrázolása Kínában, amelyet ébenfából faragtak. A szobor után több lépcsőn felgyalogolva belépünk a Chenghuang (City God temple) templom épületei közé. A templom a Yulei-hegy lábánál helyezkedik el és eredetileg a korai Ming-dinasztia idejében épült. Többször lerombolták, legutóbb 1977-ben építették újjá. 12 csarnokból, 6 szentélyből és 5 emlékívből áll. Felfelé haladva a Songmao ősi útra lépünk. A 320km hosszú ösvény Dujiangyan és Tibet között kanyargott, és az egyedüli összeköttetést biztosította a Csengtu-medence és Tibet között.

A Chenghuang után lassan elérjük a Douxi-kilátót, amelynek természetesen saját legendája van. A Dujiangyan építése során egy ördögi sárkány élt a vízben. Li Bing, hogy kiengesztelje, ünnepséget rendezett a számára, de a sárkány nem jelent meg. Li Bing hatalmas haragra gerjedt és vad bikává változva a folyóba ugrott, miközben a sárkány rinocérosszá változott - így vívva csatájukat a vízben. Egy idő után Li Bing kijött a folyóból és megparancsolta katonáinak, hogy a kilátóból nyilazzák le a sárkányt. Hogy ne tévesszék össze őket, Li egy szalagot kötött a derekára. A csel sikerült, az újabb vízi csata közben a sárkány nem figyelt a nyilasokra, akik megölték.

A magaslatról - tiszta időben - ellátni a városig, lepillanthatunk a Dujiangyan rendszerre, elmerülhetünk a távoli hegycsúcsok szépségében és láthatjuk a Yulei-kaput is, amely az ősi Songmao út egyik eleme volt.

Még feljebb gyalogolva, kb. 860m magasan a Yulei pavilonhoz érünk. Az épület nem ősi, pár éve fejezték be az építését. Hatszögletű, 6 emeletes torony magasodik a hegy tetején, amely acél-fa kombinációja, és kb. 41m magas. A történet szerint a Yulei szépsége a nagy költőt, Du Fut is magával ragadta, csodálatát versbe foglalta. Az épület előtt egy bronz lovasszekér áll, amely Li Bingnek állít emléket. A szobor "másolatát" Csengtuban, a Qintai úton láthatjuk.

Lefelé a gyaloglás helyett a mozgólépcsőt választottuk. Kicsit meglepett bennünket, de Kínában már megszoktuk, hogy a kényelmi funkciókat szolgáló eszközök néha váratlan helyen bukkannak fel.

A mozgólépcsőzés után újabb templomok és pavilonok következtek. A fonalat itt elvesztettük, mert a leírások hol a Qingcheng, hol a Yulei-hegyhez kötik ezeket az épületeket. Egy biztos: a taoizmus egyik bölcsőjéről van szó és egyben a Kung-fu panda filmhez inspirációt adó környezetről.

Az első templomunk a Laojun-templom volt, amelynek a középen Lao Zi, a taoizmus atyjának a szobra helyezkedik el, tőle jobbra és balra pedig 4 fő isten kapott helyet.

Kis kapuk és zöldellő fák között szép lassan lecsorogtunk az Erwang-templomhoz (Two Kings temple), amely a Qingchang-heggyel és a Dujiangyannal együtt az UNESCO Világörökség része. A templomot Li Bing és fia tiszteletére nevezték el - más források szerint Shu császár tiszteletére és neki is építették - és jelenlegi állapotát a Qing-dinasztia alatt érte el. A 2008-as földrengés során a templom 1/3-a megsérült, a felújítása 2010-re fejeződött be. A rekonstrukció a leomlott hegyet is érintette, több ezer acélcölöppel és fákkal támasztották meg a hegyoldalt. Az 50.000m2 terület 2 részre osztható: parkokra és épületekre. Vallási jelentősége mellett építészetileg is egyedülálló a komplexum; csak 10.000m2 helyet foglal el, az épületek a lehető legsűrűbben helyezkednek el. Jelentős különbség figyelhető meg a magasságokban is, a legmagasabb és legalacsonyabb épület között 63m a szintkülönbség. A templomban kiállítóterem, Li Bing és feleségének a csarnoka, zene- és operacsarnok is kialakításra került. A Ming- és a Qing-dinasztiák óta jún. 24-én templomi ünnepséget tartanak, amelynek szerves része az opera előadás is.

A lépcsőn lefelé a Dujiangyan építkezésének a menetét és a működtetésével kapcsolatos hasznos tanácsokat olvashatjuk.

A templom után az Anlan-hídon mentünk át a szigetre. A függőhíd 320m hosszú és egyike Kína 5 legősibb függesztett hidjának. A Ming-dinasztia utolsó éveiben a háborúban megsemmisült, a Qing-dinasztia alatt újjáépítették, és az idők során az egyik legfontosabb átkelővé vált a folyó felett. 1974-ben, egy zsilipépítés miatt 100 méterrel odébb helyezték és acél felfüggesztést kapott. Az átkelés rajta élmény, különösen, ha sok infantilis kínai felnőtt tartózkodik rajta. Kéjes vágyat éreznek minden függőhídon arra, hogy a szerkezet határait feszegetve hintáztassák az építményt.

Haladva a kijárat felé, a part mentén - a Dujiangyan-rendszer Feishayan szakaszánál - a Fulong-templomot pillantjuk meg. A legenda szerint Li Bing itt vívta csatáját az ördögi sárkánnyal és itt sikerült megölnie. A templomot ezért hívják "Süllyesztett Sárkány"-nak. A Douxi-kilátó története szerint onnan nyilazták le a sárkányt, itt ölték meg.... azt nem tudom, idáig hogy értek el a nyílvesszők...;-)

A Feishayan szakasz másik érdekessége a Lidui park, amelyet a környék legszebb kertjeként tartanak számon. Az általam eddig látott kertek legpompásabb bonsai alkotásait láttam itt, van közöttük 300 éves is.