Szardínia

Első szigetes-kompos nyaralásunk Korzikán volt. Mivel olyan jól sikerült, elhatároztuk, hogy a klasszikus Horvátország helyett ismét kicsit egzotikusabb úti célt keresünk. A választásunk Szardíniára esett. Livornóból kompoztunk át Olbiába. A reggeli indulást úgy oldottuk meg, hogy - akárcsak korzikai utunk esetében - előző nap Pisában szálltunk meg. Természetesen ismét felkerestük a Pisai ferde tornyot és környékét.

Kb. 8-9 órás kompozás után érkeztünk meg Szardíniára. Olbia Olaszország egyik legforgalmasabb kikötővárosa. A várost a punok alapították, nevének jelentése: boldog, szerencsés. A római korban kiemelkedő kereskedelmi és katonai stratégiai szerepet játszott és egyúttal Szardínia egyik legnépesebb városa is volt. Mi csak átrohantunk rajta és Arbatax közelében levő szállásunkhoz siettünk.

Már Korzikán kiderült, hogy a sziget legszebb strandjait hajóról lehet felfedezni, ezért Szardínián motorcsónakot béreltünk és nyaralásunk egy részét vízen töltöttük.

A hajóbérlés megadta azt a szabadságot, amit a szervezett hajós utak vagy a szárazföldi közlekedés nem. Ott kötöttünk ki, ahol épp kedvünk tartotta és akkor álltunk tovább, ha már felfedeztünk mindent. A vízi közlekedésnek köszönhetően más perspektívából láttuk a szigetet és ez a látvány lenyűgöző volt. A kékek és zöldek millió árnyalatát csak a sziklák szürke tónusa választotta el az ég kékjétől.

A strandolós, motorcsónakos napok mellett elég kevés idő jutott a kulturális élvezetekre. Ezek közül két programunk is nem várt meglepetést tartogatott.

A szigeten több barlang található, ezek közül az egyik leghíresebb a Su Marmuri. Kb. 800m magasan van a bejárata és több száz lépcsőn lefelé haladva lehet megközelíteni. Tágas csarnokok és csodálatos formációk teszik különlegessé ezt a természeti képződményt. A gazdag formavilág mellett igazi felfrissülést hozott a barlang hűvös klímája.

A másik képződményhez - melyet a természet mellett az ember alkotott - a keleti oldalról szinte át kellett szelnünk a szigetet. A kacskaringós út megviselte a csapat egy részét, de a nehézségek mellett sem lehetett nem észrevenni a buja, harsogó zöld növényzetet és a közülük harciasan előbújó sziklaszirteket.

A nurágh csonka kúp alakú, zömök torony formájú építmény. A leghíresebb komplexum - UNESCO Világörökség része - Baruminiben található. A szigeten körülbelül 7000 nurágh maradt fenn; ezek egy település, terület védelmi szerepét töltötték be. A bonyolultabb szerkezetűek szinte már várak voltak, ahol a központi részt tornyok és sáncok védték, az épület belseje pedig több szintes is lehetett.

A tudósok úgy gondolják, hogy a barumini nurágh-ok egy védelmi rendszer központjai lehetettek. Mások véleménye szerint az épületek vallási funkciót töltöttek be. Az egyszerűbbek kápolnák, a bonyolultabb épületek törzsi szentélyként működtek. Két évszázaddal később az erődöt további épületekkel egészítették ki, de így sem tudta megállítani a karthágóiakat, akik kr. e. 4. század közepén elfoglalták és részben lerombolták Su Nuraxit.

Az egy hét hamar elröpült. Hazafelé megálltunk Maranello-ban, a Ferrari Múzeumnál. A fiúk elragadtatva nézték a híres modelleket és lelkesen csattogtatták a fényképezőgépet.