Jünnani túránk második napján ragyogó napsütésre ébredtünk (az előző nap beszámolóját itt olvashatjátok: https://www.summester.com/blog/csodalatos-junnan-lijiang). A hőmérséklet még mindig nem volt túl magas, de legalább az eső elállt. A szép időt jó jelnek tekintettük: a mai napra a Jáde-sárkány havas hegye (Jade dragon snow mountain), vagy más néven a Yulong-hegy és környéke szerepelt az útitervünkben. A hegy az északi félteke legdélibb gleccsere, 13 csúcs büszke "tulajdonosa" - ezek közül a legmagasabb 5.600m. Nem meglepő, hogy a Yulongnak is saját legendája van: Jade sárkány és Haba (szintén egy hegy a környéken, később még találkozunk vele) testvérek voltak, akik boldogan és békében éltek az Arany Homok folyónál. Egészen addig, amíg az ördög támadást nem indított a folyó ellen. A harcokban Haba életét vesztette, Jáde sárkány pedig 13 karddal a kezében tovább védte a területet, éjjel-nappal. A két testvér az idők során heggyé változott, a 13 kardból pedig 13 csúcs lett. Valójában mintegy 400 millió évvel ezelőtt a területet óceán borította, majd a földkéreg mozgásának köszönhetően szép lassan megformálódott a Yulong-hegy. Területét a naxik szentként kezelik, a mai napig tilos rajta mindenféle hegymászás. Sok szerelmes itt vetett véget életének, megakadályozva ezzel a családjaik által eldöntött és nem kívánt házasság létrejöttét. A park kb. 20 percnyi autózásra található Lijiang városától. A hegynek különböző pontjaira felvonóval juthatunk fel: a lucfenyő rét kb. 3.200m magasságban, a Jak-rét kb. 3.600 méteren, a gleccser-felvonó vége pedig 4.500 méteren áll meg. A magasságra és a változékony időjárásra tekintettel a parkban és a városban mindenhol lehet oxigénpalackot vásárolni, illetve meleg kabátot kölcsönözni. A cél részünkről a legmagasabb pont elérése volt: ez 4.500m a felvonóval, majd innen még kb. 160 métert kell gyalog megtenni felfelé. Amit olvastunk a neten, 100%-osan beigazolódott: az időjárás itt bizony elég változékony. Reggel napsütés és kék ég, a park bejáratánál azonban már felhők fogadtak bennünket. Ezért úgy döntöttünk, hogy a legmagasabb pontra felvonózni nincs értelme, mert a csúcs ködbe burkolózott és fent semmit sem láttunk volna. Maradt a Jak-mező, de ezt sem bántuk meg. A rét nevét onnan kapta, hogy a falusiak itt legeltetik jakjaikat. Bár a növényzet még messze nem zöldült ki, meglepetésünkre az önjáró állatok már megjelentek a fennsíkon. Lenyűgözők, előtte még sosem láttunk élő jakot. Több tábla is figyelmeztet, hogy kellő távolságról szemléljük őket. Adódtak azért mókás helyzetek: a kölcsönözhető kabátok élénk piros színe felkeltette a békésen legelésző állatok figyelmét - néhány kínait gyorsabb tempóra sarkallva. Mint az óvárosban és környékén, itt is találkoztunk esküvői fotózással. Az egyik menyasszony piros ruhája is vonzotta a jakokat. Segédjét - aki a virágokat és lufikat cipelte kelléknek - bekerítették és egy időre kivonták őt a forgalomból. A jakokkal szembeni kellő óvatosságra figyelmeztető útjelek mellett egy másik állat élénk jelenlétét is táblák jelezték: ő a pióca. Hideg és hó révén szerencsére mi nem találkoztunk vele, de az olvadást követően a rét egy része mocsarassá válik, és aki letér a kijelölt útról, bizony egy(pár) potyautassal távozhat.
A mezőn körbe fut egy kb. 2km-es gyalogút. Az egyik ponton egy hagyományos buddhista emlékhelyet, a felvonó épületéhez közel pedig egy kis buddhista templomot látogathatunk meg. Túránk végére a nap ismét kisütött, olyannyira, hogy a visszatükröződő hó vakította az ember szemét, este pedig szembesültünk a ténnyel: szépen leégtünk. A reggeli télikabát helyett pólóban felvonóztunk vissza a parkolóhoz. Egy rövid videó a felvonóról: https://vimeo.com/341041384
A felvonók és a park bejárata között buszok szállítják a látogatókat. Ennek egyik állomása a Kék hold völgy (Blue moon valley). A völgy 4 tavát a gleccser olvadó hava és az esők táplálják. Nevét szinte bántóan kék vizéről és hold formájáról kapta. A naxik Fehér folyó völgyének is hívják, mert az esőzések során a mészkő belemosódik a vízbe és szinte tejfehérré változtatja. Régi szokás szerint a szerelmeseknek a tó jéghideg vizében kellett bizonyítaniuk állhatatosságukat - pontosabban csak a fiúnak; mezítláb kellett állnia a tóban, ameddig csak bírt. A négy tavat vízesések kapcsolják össze. Kicsit illúzióromboló, hogy ezek egy része mesterséges, ami közelről sajnos elég jól látható. A víz kékje, a benne tükröződő havas hegy látványa nem véletlenül tette a környéket Lijiang egyik legkedveltebb kiránduló és esküvői fotós helyszínévé. Ottlétünk során "lépni" sem lehetett a pózoló pároktól.
A völgy után - visszafelé Lijiang városába - két faluban is megálltunk. Yuhu a hegy lábánál meghúzódó kis település. Ellentétben Shuhe és Lijiang régi városrészével, itt a házakat kőből építették és a sárkányok helyett a háztetőn macska tartja távol a gonosz szellemeket. A macska kicsit oroszlános karaktert kapott, valamint hatalmas, tágra nyitott szája és hozzá üres hasa van. Minél nagyobb a szája és üresebb a hasa, annál több pénzt vonz be a család számára. Új ház építésekor a cserepet piros szalaggal díszítik és a legkedvezőbb napon helyezik fel a tetőre. Nagyon cukik! A faluban végre sikerült egy tradicionális naxi viseletben lévő nénit is lefényképezni. A nők nadrágban járnak, fölötte egy bő ujjú, jobb oldalt nyíló, hátul hosszabb felső inget viselnek. Hidegben az ing fölé gyapjú mellényt vagy kabátot vesznek fel. Elöl kötényt kötnek, a cipőjük pedig általában csónak alakú. A ruha színe legtöbbször kék, fekete és fehér, az ujjakon díszes hímzéssel. A viselet érdekessége, hogy a hátukon báránybőr "zsákot" hordanak, amelyet 7 kör díszít és elöl X alakban, hátizsák módjára rögzítik. A komplett ruházat szimbolikája az univerzumot és a naxi nők szorgalmát hivatott jelképezni. A zsák felső sötét színe az égbolt, a 7 kör alakú dísz 7 csillag, az alsó, világos rész pedig a napsütés. A fekete/fehér kombináció arra is utal, hogy a nők éjjel-nappal dolgoznak. A hagyomány szerint a munkavégzés a nők feladata, a férfiak pihennek. A zsákot szállításra használják.
Yuhu másik érdekessége, hogy egy osztrák-amerikai geológus-botanikus háza is itt található. Joseph Francis Charles Rock Ausztriában született, majd később Amerikába került. Lijiangban és környékén több mint 20 éven át élt és dolgozott. Eredetileg a terület növényeit kutatta, majd egyre élénkebb érdeklődést mutatott a naxi kultúra iránt. Több könyve is megjelent a témában, a naxi kisebbség egyik legjelentősebb nyugati ismerőjeként tartották számon. "Kívánsága" ellenére nem a Yulong-hegy lábánál, szeretett falujában, hanem Hawaiin halt meg, egy kórházi ágyban.
Yuhu után átautóztunk Baisha faluba. A település a naxik első városainak egyike, a legelső politikai központ a környéken és egyben a város vezetését betöltő Mu család székhelye is. Itt a klasszikus faszerkezetes épületek uralták a látványt. Lijiang óvárosához hasonlóan - és ellentétben Yuhu faluval - a látogatók nagy száma élénk kereskedelmi életet generált a kis utcákon. Ékszereket, hímzéseket, gyönyörű kékfestő kelméket és mindenféle csecse-becsét árulnak a kis üzletekben. A falunak szinte színpadias hátteret kölcsönöznek a háttérben magasodó Yulong-hegy havas csúcsai.
A hegyi túra és a falvak bejárása után bevetettük magunkat Shuhe óvárosába és egy jót falatoztunk. Az utolsó pillanatig próbáltuk kiélvezni Lijiang csodáit, tudva, hogy másnap már tovább állunk és talán sohasem térünk vissza.
2019. június
Kommentare