Amikor egy nagy városnak - magyarországnyi lakossal - a részese vagy és egy olyan országban laksz, ahol több mint 1 milliárdan élnek, viszonylag nehéz olyan helyet találni, ahova gyorsan eljutsz és ott nem is lesznek sokan. Wuzhen - látszólag - az egyik kritériumnak megfelelt: csak 80 km-re fekszik Hangzhoutól. Az időjárás - eső és felhők - azt a reményt keltették, hogy talán kevesen mozdulnak ki otthonukból. Természetesen mindez nem így történt. A 80km-t sikerült több mint 2 óra alatt megtennünk, de vitathatatlanul érdekesre sikeredett útunk. Már a városban dugó alakult ki, ezért a navigáció elég nagy kerülővel vezetett ki minket Hangzouból. Elkerülve az autópályát, apró városokon át jutottunk el célállomásunkig. Egy-egy település profilja markánsan megmutatkozott, ahogy áthaladtunk rajtuk. Láttunk textiles városokat - itt minden és mindenki a textiliparra szakosodott, az utak telis-tele voltak szövethengereket szállító tuk-tukokkal és teherautókkal, majd a bőrös központok következtek - itt pedig a bőrfeldolgozás és szőrmekészítés tűnt kifizetődő mesterségnek. Mikor megérkeztünk Wuzhenbe, már tudtuk, hogy nem lesz zökkenőmentes a programunk. Parkolóhelyet alig találtunk, az utcákon "hömpölyögtek" az emberek. 

A klasszikusnak mondható víziváros 1.000-1.300 éves múltra tekint vissza, a régészeti emlékek alapján azonban már 7.000 évvel ezelőtt is lakott volt a település. Két nagy egység kedvelt a látogatók között: az északi és a nyugati blokk. A nyugati résznél találtunk nagy nehezen parkolóhelyet és itt vettük meg a belépőjegyet is. Jegykiadás 14:30-ig van és több opció közül választhatunk: csak keleti, csak nyugati vagy kombinált jegy - a két terület között buszok szállítják a turistákat (de gyalogolhatunk is). A kombinált belépő ára per fő 190RMB - szerintem kellően túlárazott....A pénztáros hölgy javaslatára a túrát a keleti szekcióval kezdtük, ahova a forgalom miatt bő 10 perc alatt verekedte át magát a busz a sok személyautó között. Alapvetően a keleti és nyugati blokk között sok különbséget nem tudtunk felfedezni. Mindenhol érdekesek a szűk kis utcák, bájos a csatornák felett átívelő hidak látványa, sok az apró kézműves bolt és nem lehet éhen halni a különböző csemegét és meleg ételt kínáló kifőzdék között. Aki kultúrára vágyik, több múzeumot is megnézhet: népművészeti, ágy, kékfestő, vagy épp cipő múzeum. Egész más perspektívát kínál, ha nem gyalogosan, hanem a csatornák között csónakázva fedezzük fel a várost (1 kör - szintén opciótól és szekciótól függően 30-360 RMB között mozog/fő), és érdekes még az esti kivilágításban pompázó arcát is közelebbről megnézni Wuzhennek (esti kép: Kochieh Wang). Fél napos kiruccanásunk emlékezetes pillanata a selyemhernyó gubót feldolgozó hölgy, a kékfestő termékek, a szomszédos új színház modern épülete és a kézműves boltok voltak. Összehasonlítva eddig élményeimmel, nem adott többet, mint pl. Suzhou régi városrésze. (https://www.summester.com/blog/villamlatogatas-szucsouban)

​

2019. május